Ezerkilencszáznegyvenegy nyarán a magyar hatóságok mintegy húszezer
zsidó származású testvérünket deportálták Kőrösmezőn keresztül az
ukrajnai hadműveleti területekre. (A belügyminisztérium a brutális
intézkedés okát abban jelölte meg, hogy az érintettek "külhonosok"
voltak. A valóságban a deportáltak legalább kétharmadának a felmenői
generációk óta Magyarországon éltek.) A nácik és csatlósaik által
orosz földön szabadjára engedett zsidómészárlás apokalipszisét a
kitoloncoltak közül csak kevesen élték túl. Legtöbbjüket
Kamenyec-Podolszkij és Stanislau ma is jelöletlen földhányásai
nyelték el.

    A Soá magyarországi prelúdiumát jelentő borzalom hatvanhetedik
évfordulója alkalmával kegyeleti emlékezésre hívjuk mindazokat, akik
ma is lelkükben-szívükben hordozzák a történtek fájdalmát; azokat,
akik számára lelkiismereti parancs ismerni és ápolni a nemzeti
kegyeletet és emlékezetet tragikusan elkerülő 1941-es zsidóellenes
embertelenség áldozatainak tanúságtételét; mindazokat, akik
kötelességüknek érzik hirdetni e hatvanhét évvel ezelőtti
zsidóellenes profundum idő által nem karcolható üzenetét. Az
emlékezés és emlékeztetés liturgiáját különösen fontossá teszi, hogy
a szimbólumszerűen Kőrösmező és Kamenyec-Podolszkij utalásaiban
ismert dráma nem "csak" egyike a Soá magyarországi történéseinek,
hanem az az esemény, amelyben a Soá par excellence rettenete,
theológikusan fogalmazva: a Sínai Kijelentő elleni lázadás örök
késztetése tárul fel.
    A kegyeleti alkalmat az idén is a stanislaui tömegmészárlás
emléknapján, október 12-én (vasárnap) tartjuk meg. A megemlékezés
első részében a Wesley János Lelkészképző Főiskola Krisztus Szege
Cigánykápolnájában találkozunk, ahol kötetlen beszélgetésre kerül
sor (folytathatjuk pl. az 1941-es eseményekkel kapcsolatos
liturgikus teendők továbbra sem megoldott, és többek által
rendszeresen felvetett megvalósításáról a múlt alkalommal megkezdett
eszmecserénket), és szót adunk Heindl Péter tanár úrnak, aki nem
csak aktív közéleti antifasiszta, de a zsidó-keresztény
újratestvériesülés apostola is, és aki a 12-i találkozó alkalmával
"Megemlékezés egy elfelejtett közösségről" címmel rövid beszámolót
tartana a dél-magyarországi Magyarmecskén élt zsidó családok
történetének feltárásáról.
    Az emlékalkalmat a főiskola udvarán elültetett, egykor
Kamenyec-Podolszkijból hozott cserjénél szentírási szövegolvasással
zárjuk. Az élet szavát hirdető ágak mellett kifejezzük a keresztény
nép bűnbánatát zsidó testvéreink iránti egykori és mai vétkeink
miatt, és hitet teszünk az eltaszítottak "visszafogadása" iránti
elkötelezettségünkről, a lelkünkben egykor megölt szeretet
megelevenedésébe vetett reménységünkről.
    Megemlékezésünk helyszíne: Budapest, VIII. ker., Dankó u. 11.
(Megközelíthető a Kálvária tér és a Mátyás tér felől.)
    A megemlékezés kezdete: 2008. október 12. 11 óra.

BreuerPress-MCOnet info